Az energia-gyógyítás etikájáról         


"- Miért akarsz (miért akarok) meggyógyulni?
- Én miért segítek neked? (Miért kérem mások segítségét?)


Látszólag felesleges kérdések, valójában a lényegük a tudatosítás. A mélyebb döntéseket nem a külső tudatosság szintjén hozzuk. A miért? kérdés segít átemelni a mélyebb tudat által meghozott döntést a felszínre. Ha ezt a kérdést őszintén megvizsgáljuk - kulcsszó az őszinteség - kiderülhet, hogy az illető - bár szavaival kinyilvánította a gyógyulás iránti vágyát, valójában valamilyen okból még nem látta elérkezettnek az időt a változásra.
A gyógyulás: változás. Belülről kiinduló változás. Erre pedig nem mindenki hajlandó.


Lehetséges továbbá, hogy az illető azért "ragaszkodik" a betegségéhez, mert ez az állapot számára több előnnyel, mint hátránnyal jár - az is igaz, hogy az ilyen ember valószínűleg mélyen felháborodva utasítaná vissza ezt az állítást.

Az is lehetséges, hogy a betegség állapota olyan tanulási lehetőség az ember számára, amilyen tanulásra az "egészséges" állapot nem ad lehetőséget, és ilyenkor bár a tudatos én mindent megtesz a gyógyítás érdekében, a mélyebb tudatosság rendre keresztülhúzza szándékait. Ezt az állítást is nehéz elfogadni, mert a mélyebb tudatosságban lezajló folyamatok nem látványosak, maga a folyamat alig-alig tettenérhető, így célszerűbb a következmények megvizsgálásából kiindulni. Így tehát ha valaki minden orvoshoz elmegy, minden gyógyító technikát és eljárást, minden gyógyszert kipróbál, állapota mégsem javul, ez azt jelzi, hogy a mélyebb tudatosság állított fel egy tiltó kaput. Ez a blokkolás alapos, őszinte, tudatos önvizsgálattal oldható fel.


És most a másik kérdésről: annak, aki a gyógyító hatást közvetíti (mert soha sem az ember gyógyít, legfeljebb segít valakinek az öngyógyulás folyamatában, és ebből a szempontból mindegy, hogy agysebészről vagy természetgyógyászról van-e szó), különösen etikusan kell eljárnia. Érdemes megvizsgálnia a saját indítékait, hogy valóban az őszinte segítőkészség hajtja-e, vagy "csupán" sikerélményre hajt, tekintve, hogy csekélyke önbecsülése folytán ilyen csodatételekkel kell folytonosan bizonygatnia létjogosultságát önmaga előtt. Nagyon könnyű ugyanis az "én mindenkinek segítek, én jó vagyok" álcájával elrejteni a mélyben meghúzódó önértékelési válságot. Az ego éhezi a fontosság-tudatot, a sikereket - de az ilyen gyógyítás, bármennyire is keresztényinek, önfeláldozónak és erkölcsösnek látszik, valójában cseppet sem önzetlen. Az önzetlennek éppenséggel nem mondható "segítség" másik gyakori példája az "én jobban tudom, mi a jó neked" típusú hozzáállás, amelyet szintén az önfeláldozó jóság takarójával szokás leplezni, illetve ezzel leplezi az illető önmaga előtt. Az efféle segítség mögött legtöbbször ugyancsak az önbecsülés hiánya lapul meg. Mert az önző ember - bármennyire is fura - nem becsüli önmagát, ezért szorul arra, hogy folyamatosan külső tényezőkkel (tárgyi javakkal, érzelmi zsarolással kicsikart "ragaszkodással") erősítse önmagát.



A gyógyító energia közvetítése tehát akkor igazán tiszta, ha semmiféle érdek nem fűződik hozzá, azaz, a gyógyító számára "közömbös", hogy az energia címzettje meggyógyul-e vagy sem. Az ő dolga csupán annyi, hogy elindítsa a folyamatot - esetleg újra és újra - de nem várhatja el a gyógyulást (ezt várja el az illető saját magától!)"

Idézet a HarmoNet.hu egy cikkéből

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
..